Volt szerencsém már egyszer 2009 ben egy velencei kirándulást összehozni. Akkor falugondnokként kisbusszal a falumbelieknek szerveztem egy életreszóló élményt. És most 14 év után újra eljutottam ide, immár egyedül.

Köszönhető a cégemnek és a fuvarfeladatomnak. Ugyanis hétfőn kezdtem, otthonról indultam. Magyar lerakó magyar felrakó, majd irány Olaszország de már nem értem el Velencéig. Előtte Monfalcone volt kinézve napi célnak. De még picit előbb sikerült megállnom egy parkolóban a tengerparttól 800 méterre, rendesen autópályaparkoló. Csak nem volt már rendes hely, így a sor mögött lehetett volna megállni. Volt egy üzletszerű valami, bekérdeztem oda hogy hol lehet parkolni azt mondták hogy ez nem parkoló menjek tovább a következőbe. Úgy tűnt, mintha valami illegális tevékenységben zavartam volna meg őket, amikor bementem. Meg a parkolóban csak román kamionok voltak. Nem vagyok előítéletes, de kamionos csoportokban rendszeresen románok a főszereplői a gázolajlopási témáknak. Jobb a békesség alapon így tovább mentem a következő kis parkolóig. Szintén csak pár kamion fér el, de meg tudtam állni az út szélén. Szinte itt is ugyanolyan közel volt a tenger, csak mire megterveztem hogy merre megyek megeredt az eső. Így ez a terv füstbe ment. De a lerakóm csak két nap múlva reggel volt esedékes, mivel termines autódarus lerakás Bologna mellett. Így Velencében egy napot megállhattam. Facebookon van olyan hogy kikapcsolódás 40 tonnával csoport. Ott is olvasgattam meg a magam esze után is néztem iparterületeket. Végül a bejegyzésem végén látható koordinátán álltam meg. Rendes szabályos parkoló. Igaz hogy csak négy kamion fér el és tele is volt amikor reggel ideértem, mert 5 órakor indultam. De vártam kicsit mögöttük és egy helyi, olasz éppen elment én meg beálltam ügyesen gyorsan a helyére. Aztán idejött egy magyar nő, aki mint kiderült nem csak úgy barátkozott, hanem kunyerált. Hogy kajára kell neki, nincs munkája. Adtam. De ezzel az összes aznapi velencei utcai kéregető mellett szemrebbenés nélkül mentem el. Mert voltak jópáran. Naszóval szépen a Google maps útvonaltervezővel megterveztem tömegközlekedéssel a Velencei kirándulásomat. Kb. 10 perc gyalogosan, a parkoló kerítésén volt kapu. A megfelelő buszmegállónál azt terveztem hogy majd a buszon veszek jegyet mert neten nem tudtam előre. Hát ki vártam a buszt megérkezett de nem adott jegyet mutatta hogy ott a sarkon ott lehet venni a trafikban. Szóval ezt a buszt elszalasztottam, elmentem jegyet venni. Turista jegyet akartam, ami egész napos és mindenhova érvényes. De kiderült, hogy az a vízibuszokra nem érvényes. Azt tudtam, Velencében a szigetre lehet busszal, vonattal bemenni egy hosszú hídon. De ott bent már csak vízi közlekedés van. Így a rendes buszra csak egy oda-vissza jegy kellett. Ez 3 euró volt csak. Amit aztán a következő buszra felszállva érvényesíteni kellett egy érintő érvényesítővel. A világhírű helyre érve a piazza Róma téren tudtam venni egynapos turista vizijármű jegyet. Aztán belegondolva később, felesleges volt ez 25 euróért, elég lett volna két jegy. Amivel fel tudtam szállni a Vaporettora (vizibusz), és félúton leszálltam a Rialto hídnál. Ami egyik fő látványosság. Onnan gyalog tovább a szent Márk térig, mellette van a Sóhajok hídja. Így a vízről és belülről a szűk utcákról is meg tudtam csodálni mindent. Egész Velence egy gyalogos labirintus szűk sikátorokkal és csatornákkal. A szűkebbekben gondolák, a szélesebbekben nagyobb csónakok, hajók közlekednek. Még 10 előtt értem oda, alig volt ember, az éttermek teljesen üresek. Na, de délre csúcs lett. Bolyongtam egy kicsit, vettem otthonra pár muranoi üveg bigyót. Aztán kerestem egy pizzériát és megebédeltem. Nem nagy szám volt, de mégiscsak egy Top helyen. Meglepően kevés helyen van amúgy pizza, olasz város létére. Aztán visszafelé is félúton gyalog, tovább vízen, majd busz, és megkönnyebbülten értem haza a kamionba. Nem törték fel, tanksapkák is a helyükön. Azért ilyenkor kicsit aggódok, mi történik amikor elmegyek messzebbre. Meg ugye saját személyes cuccaimat is féltem. Szuper élményekkel töltődtem fel, irány tovább, a lerakóra még ma. Így reggel ott leszek egyből. Összesen 6 órát parkoltam. És megtaláltam még este a lerakót. Ami egy iparterületi gyárépület egyik ajtaja volt. Már zárva. Előtte az utcán parkolva aludtam. Reggel kiderült, az autódaru sajátjuk, bent volt végig a csarnokban. Tehát előző nap is le tudták volna szedni. De hát a fuvarmegbízásban az volt, fix szerda. Mindegy, ennek köszönhetően meghódítottam a mesés szigetet. Aztán irány Torino, a következő felrakó. És ott egy boltot is találtam. Ahol bevásároltam az asszonykámnak gluténmentes élelmiszerekből. Jó áron vannak és nagy a választék. Aztán irány haza, magyar lerakó és otthoni hétvége. Szuper hét volt. Pár friss fotót tettem a régi albumba alul: Balra menüben Extra képtár, Olaszország Velence. A velencei parkoló koordinátája: 45.473754,12.214553 Ahol buszjegyet vettem: 45.477163,12.219338 Ameddig a busz ment: 45.438132,12.319020 Ahol a Vaporetto kikötő van és egy automatából napijegyet vettem: 45.438751,12.318873

Vissza a bloghoz